

Videos, Interviews, Discussions, and Lectures from Marosvásárhelyi Rádió
Marosvásárhelyi Rádió, a prominent Hungarian-language radio station in Transylvania, has been a vital source of news, culture, and entertainment for the Hungarian-speaking community since its inception. Broadcasting from Marosvásárhely, the station prides itself on delivering a diverse range of programs that cater to various interests and age groups. From in-depth interviews with influential figures to engaging discussions on current affairs, Marosvásárhelyi Rádió ensures that its listeners stay informed and connected to their heritage
.
In addition to news and talk shows, Marosvásárhelyi Rádió is known for its educational lectures and cultural content, which highlight the rich history and traditions of the Hungarian community in Transylvania. The station's commitment to quality programming and its dedication to serving its audience have solidified its reputation as a trusted and cherished institution in the region. Whether through its captivating videos, thought-provoking interviews, or lively discussions, Marosvásárhelyi Rádió continues to play a crucial role in preserving and promoting Hungarian culture and language.

Bonchida és Gernyeszeg, Marosvécs és Paszmos, Aranyosgerend és Kálnok, mind-mind történelmünk, kultúránk alapkövei, ahol miniszterek és mecénások születtek, iskola- és templomépítő patrónusok éltek; erdélyi emlékhelyek, ahol irodalom és tudomány támogatása által épült egy országrész, egy különleges és szép világ: Erdély. Ezt pedig nem szabad feledésben hagyni.


Adásunk voltaképpen épp ezt a célt szolgálja. Felhívja figyelmünket az ismert vagy a már feledésbe merült műemlékeinkre, azzal a nem is titkolt céllal, hogy új életre keltsük a múlt erős kő-gyökereit, melyekből jelenünk, és a jövőnk is táplálkozik majd. Erdélyi műemlékek, régi épületek, várak, kastélyok, templomok: a magyar történelmünk, és a múltunk őrzői. Azok a helyek, ahol a városok, falvak magyar lakói éltek, dolgoztak, gyermekeket neveltek. Vérük árán védték Erdély földjét a betolakodó ellenséggel szemben.
Erdélyi műemlékek: nem más mint az ittlétünk. Az erdélyi magyar építészet, művészet hirdetői. Az erdélyi magyar kultúra fellegvárai voltak. Sajnos, egyre több helyen már csak ezek az épített emlékek hitelesítik az erdélyi magyarság, az őslakosság ottlétét, és az építő-fejlesztő jelenlétet. Ezek az építmények a történelmünk tanúságtevői. Ránk hagyott, és épített örökségünk… Megcáfolnak minden történelem hamisítást, mondvacsinált történelmi legendát. Őslakósok vagyunk ezen a földön, és ezt hirdetik az enyészetig, megcáfolhatatlanul ezek az épületek. Olyan fontos lenne ismernünk a régi időket, múltunkat, őseinket hirdető, kőbe-téglába-fába vésett emlékeinket. Óvjuk őket, vigyázzuk és gondozzuk őket. Beszéljünk, meséljünk róluk, adjuk tovább az utánunk jövőknek mindazt, amiről tanúskodnak…

Európa arculatát átalakította a gótika majd a barokk, amely kelet felé Erdélyig jutott el és tette gazdagabbá tájaink képét. A reformáció és előtte a humanizmus szinte azonnal megérkezett ide is, e sokszínű országrészbe, és annyira otthonossá vált, hogy a világon elsőként itt foglalták törvénybe a vallásszabadságot 1568-ban.
Éltek itt együtt szászok és magyarok, székelyek, örmények és böszörmények, zsidók és habánok, bolgárok, korábban besenyők is, majd a balkáni kultúrát magukkal hozó románok, és vált színesen gazdaggá, sajátosan egyedi erdélyi értékké az itt épült örökség.
Így vált a világörökség részévé a berethalmi szász evangélikus püspöki templomerőd, amelynek ma is látható ajtózárát a párizsi világkiállításon is megcsodálták, vagy az Europa Nostra-díjas Torockó, a székelyderzsi templom Szent László-legendája, Őraljaboldogfalva, Marosszentimre, Marosszentanna, Gelence és még számtalan régi templom.
Épültek itt várak és várkastélyok, faragott székely kapuk és veretes kúriák, melyek dacoltak idővel, elmúlással, őrizték e tájat támadások vagy elvándorlások idején. Gazdaggá teszik ma is az itt élők életét, pedig olykor már csak romjaik állnak. Külön öröm, ha új életre is kelnek. Nekünk Erdély egésze a Világörökség része.

Mindez kiváltképpen jelenik meg az erdélyi főnemesség sok évszázados krónikájában, ahol eltűnt vagy még létező várak, falvakon díszes kastélyok, városokon paloták őrzik múltjuk harcát és helytállását.
Templomok és iskolák, kripták és monumentális istállók falaiban ott érződik egykori rátermettségük, küldetésük komoly felvállalása, amint a közösségnek, a nemzetnek igazi mintaadói voltak. Omladozásukban is büszke falak, helyenként megújuló tornyok őrzik azt az elpusztíthatatlan erdélyi világot, amit így foglalhatunk össze: főnemesség. Közel félszáz grófi és bárói család neve, története íródott be évszázadok során kőbe, fába, márványtáblába, könyvekbe és művészetbe, irodalomba, erdélyi kultúránkba.
Az 1948-49-ben meghurcolt erdélyi főnemesség utódai itt élnek közöttünk, olyan igazi emberek, mint mi, de nevük hallatán mintha a múlt szólalna meg: a fejedelmeket és minisztereket adó Bethlen, Kemény, Barcsay, Bánffy, Apafi, Teleki családok gazdag története, az Apor, Haller, Wesselényi nevek alatt fennmaradt életleírások, krónikák erdélyi történelmünk letagadhatatlan része. Nagyon igaz a francia eredetű, de rájuk jellemző mondás: a nemesség kötelez.

Amikor idevándorolt őseink hazát szerettek volna itt építeni, az országépítést várakkal kezdték el. Kezdetben földből emeltek maguknak védelmet, később kőből és téglából, s bár a folyton érkező ellenség vagy az enyészet megpróbálta ezeket megsemmisíteni, jó részük – romosan vagy felújítva – ma is eltörölhetetlen igazolásai elődeink országvédőhősiességének.
A várak és védőik egymást védték és az országot is.
Ezért vagyunk még mindig itt, s ezért kell róluk beszélni.

Első három évszázad az Árpád-házi királyok kora, amikor a magyar király személyisége tartotta egybe a nemzetet. Az utolsó Árpád-házi király elhunyta után ún. vegyes házból származók következtek, amikor a hatalom jó vagy rossz gyakorlása határozta meg itt az életet; lásd Mátyás király mesékkel gazdagított életét.
Népünk ezeréves európai jelenlétének harmadik korszaka, amikor az osztrák császár volt egyben magyar király is. Ennek végét határozta meg az első világháború.
Azóta csak történelemkönyveinkben jelennek meg a magyar királyok, de ott elevenen élnek, mert a história kitörölhetetlen alakjai ők, akiknek életéről minden magyar embernek illik valamit tudni.

Minden változik és átalakul. Önmagába roskadva elpusztul az, aki bezárkózik és képtelen a folyamatos megújulásra és átalakulásra.
A világ folyása, átalakulása a rádióműsorainkat is érinti. Új meglátások, változó igények szülik a folyamatos átalakulást és teszik szükségessé a megújulást. Ennek vagyunk tanúi most, amikor a Lélektükör és az Összhang közkedvelt műsoraink egymásra találva megújulnak, és mostantól egy műsorban jelennek meg, hallgathatók a megszokott témák a sokunkat foglalkoztató létkérdésekről az emberről és világáról.
Az arc a lélek tükre. Az arc akkor szép, ha a lélek is szép. A lélek pedig akkor lehet szép, ha hordozója, az ember, összhangban van önmagával, az őt körülvevő környezetével, a világgal, és a legnagyobb „Széppel”, aki minden szépség forrása.